2015. január 17., szombat

A sérült gyermek sérülékeny testvére


A legtöbb családban konfliktusokhoz vezethet, hogy a gyermekeknek meg kell osztozniuk szüleik odafigyelésén, törődésén, a rájuk fordított időn. A testvérféltékenység általában enyhül az életkor előrehaladtával, a megvívott csaták közelebb hozzák egymáshoz a testvéreket.

Fotó: lovethatmax.com
Különleges helyzetben vannak a sajátos nevelési igényű gyermekek, akik folyamatosan eltérő bánásmódot igényelnek, akár fizikai, értelmi, pszichoszociális vagy érzékszervi károsodás miatt.

Az egészséges testvérek ebben az esetben gyakran érezhetik, hogy háttérbe szorulnak, szüleik nem fordítanak rájuk elég figyelmet, ezáltal elhanyagolttá válnak. A szakirodalomban sérülékeny gyermek szindrómaként (vulnerable child syndrome; Green és Solnit, 1964) leírt jelenség alapján a sérült gyermekek testvéreire gyakran súlyos érzelmi teher nehezedik. Ők is igényelnék a megkülönböztetett bánásmódot szüleiktől, azonban ezt a család élethelyzete miatt általában nem kaphatják meg. Személyiségüktől függően vagy mindent megtesznek a figyelemért, ami gyakran vezet viselkedéses problémákhoz, vagy éppen ellenkezőleg: elnyomják ezen szükségleteiket, és magukat háttérbe szorítva válnak kis „mártírokká”, hogy így könnyítsék meg testvérük, és a család mindennapjait. 

Gyakran jelenik meg náluk a bűntudat, és a szorongás, feszültség. Aggaszthatja őket az is, hogy társaik körében a csúfolódások céltáblájává válhatnak sérült testvérük miatt.  Azt is érezhetik, hogy nincsen helye a sérült testvérrel kapcsolatos negatív gondolataiknak, érzéseiknek, mert a család tabuként kezeli a helyzetet. 

Fotó: hufingtonpost.com
A ki nem mondott gondolatok azonban szorongásos zavarokhoz, érzelmi vagy magatartási problémákhoz, esetleg evészavarhoz vezethetnek.

Mit lehet javasolni az egészséges és sérült gyermekeket egyaránt nevelő családoknak, hogy a fent leírtak elkerülhetővé váljanak?

Figyelem   Lehetőségükhöz mérten próbálják biztosítani a személyre szabott figyelmet és törődést az egészséges testvérnek is. Egy-egy meghitt beszélgetés, vagy közös esti mese által a gyermek érezheti, hogy nemcsak testvére, hanem az ő számára is elérhető a megkülönböztetett figyelem.

Reális elvárások  Érthető, és teljesíthető elvárások felállításával a gyermekek szívesebben fognak együttműködni a családdal, hozzájárulva annak harmonikus működéséhez. Ha az elvárások megfelelnek életkoruknak, és fejlettségi szintjüknek, nem kell idő előtt felnőtté válniuk. Egy 6-9 éves gyermek például már képes kisebb teendőket vállalni a sérült testvérrel kapcsolatban, pl. segédkezés az evésnél, fürdésnél. Egy idősebb testvér pedig akár különböző fejlesztő foglalkozásokra is kísérheti a fiatalabb gyermeket. Fontos, hogy ne tekintsük ezt természetesnek, hanem mindig értékeljük a segítséget.

Fotó: theparentreport.com
Előjelek A gyermek viselkedésében bekövetkező hirtelen változás figyelmeztető jelzés lehet a szülő számára, például az étvágytalanság, alvásproblémák, újra felmerülő gondok a szobatisztaságban. Ezek az esetek később szorongásos vagy érzelmi problémákhoz vezethetnek, ezt megelőzendő indokolt lehet szakember felkeresése is.

Őszinte légkör Az őszinte, és nyitott szülő-gyermek kapcsolat lehetővé teszi a testvérek számára, hogy feltegyék kérdéseiket, és kifejezzék érzéseiket, emiatt nem kell, hogy bűntudatuk legyen. Ilyen kérdések lehetnek például: Nem fogom-e elkapni? Nem fog-e meghalni? Szerettek-e majd engem is? Tud-e majd velem játszani? Fontos, hogy kérdéseikre egyértelmű válaszokat kaphassanak, melyek igazodnak értelmi és érzelmi fejlettségükhöz.
Mindezeket figyelembe véve könnyebben kialakulhat a harmonikus testvérkapcsolat, és elkerülhetővé válhat az érzelmi kimerültség, mely akár a családtagok széthúzásához is vezethet. Az egészséges testvérek nagyon sokat tanulhatnak egymásról, és a másság elfogadásáról, mely által segítőkészebbé, toleránsabbá válnak kapcsolataikban. A sérült gyermekek pedig megtapasztalhatják, hogy testvéreik és szüleik támogatják, és elfogadják őket, ezáltal a család számukra is biztonságos hellyé válhat.

Végezetül egy valós példa arról, hogyan is érzik magukat a sérült gyermekek testvérei (dr. Kálmán Zsófia Bánatkő. Sérült gyermek a családban című könyve alapján)
 
A kép illusztráció. Fotó: abcnews.go.com
„Tizenkét éves vagyok, T. Angéla a nevem. Van egy beteg testvérem Ágoston, de mi csak Gusztinak hívjuk. Amikor kicsi volt, nagyon megbetegedett és nem gyógyult meg többé. Nagyon helyes fiú, egyáltalán nem olyan verekedős, mint itt az osztálytársaim közül néhányan. Kicsit furcsa, mert semmit nem úgy csinál, mint a többiek, de éppen ezért érdekes is. Például sokkal ügyesebb a lába, mint a keze, és tud úgy úszni, hogy csak a lábát használja. Én úgy nem tudok. Sajnos, azért sok mindent nem tud, például nem is jár igazi iskolába. Sokszor butaságokat mond, én olyankor titokban nevetek rajta, mert anyuék nem szeretik, ha valaki kineveti Gusztit. A többi gyerek gyakran kineveti és mindenfélét csináltatnak vele. Például beküldik a közértbe, hogy hozzon ki csokit. Guszti nem tudja, hogy a közértben fizetni kell. Ilyenkor én sírok, mert sajnálom a testvéremet. Ha fiú lennék, talán megvédhetnem, de én nem szeretek verekedni. Azt értem, hogy Guszti beteg és ezért vele anyuéknak többet kell foglalkozni, de ez nem jó. Néha haragszom is rájuk emiatt. Nagyon sokat próbálok segíteni, mert akkor lehet, hogy több idejük marad rám is. (…).”

Cikk szerzője:
Kreif Kinga, gyermekpszichológus

A SZIFON szakértőjéről bővebben itt olvashatsz:

Felhasznált irodalom:

Feuer Mária (2008). A családsegítés elmélete és gyakorlata – szöveggyűjtemény. Akadémiai Kiadó.

Kálmán Zsófia dr. (1997). Bánatkő. Sérült gyermek a családban. Keraban Kiadó.


További szülőknek, nagyszülőknek szóló hírek, programok itt: 

www.facebook.com/ASZIFON 

www.pinterest.com/ASZIFON

 
http://www.youtube.com/user/szifonprogramvideo
 


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése