2013. szeptember 3., kedd

Az okostelefon fogságában


Nyaralásból hazafelé ültem egy távolsági buszon a húgommal. Néhány megálló után felszállt egy fiatal anya ötéves formájú, bájos, göndör hajú, szőke kislánnyal. Mióta nagymama korú lettem, nagy örömmel tölt el a kisgyermekek látványa. A kislány még azzal is felkeltette a figyelmemet, hogy hasonlított az általam elképzelt gyermekkori énemre. A mi ülésünkkel szemben helyezkedtek el, így módom volt látni minden rezdülésüket.

Az anya feltűnően jól öltözött, nagyon fiatal, műkörmös kezében okos telefon, amit a negyven perces út során egy pillanatra sem engedett el. A gyermek egy dobozos ivólevet, szívószálat szorongatott majd ügyetlenül bontogatott. A sikertelen próbálkozás, hosszan tartó kérlelés, szelíd nyafogás után mamája egy gyors mozdulattal kinyitotta a dobozt, és folytatta az elmélyült netezést amit az időszakosan megjelenő szelíd mosolygás szakított csak félbe. Húgom megjegyezte, mintegy az anya mentségéül, biztos szerelmi levelezést folytat. 

Kép: www.facebook.com/ASZIFON

Ivás után a kislány nézelődött, dudorászott. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy jól felismerhető dallammal a Tavasz szél vizet áraszt című népdalból a refrént ismételgeti „Virágom, virágom…”.  - Anya, hogy van tovább? - Anya, hogy kezdődik? - Segíts! - Nem tudom – kérlelte anyját, kezdetben türelmesen majd egyre hangosabban, a tehetetlenségtől idegesen. Mindhiába. A húgom jó idő elteltével kérlelni kezdett: - Segíts már neki! Énekeld el! Én szabódtam, nem akartam a szülőnek kellemetlenséget okozni (volt már részem durva visszautasításban). 

Miközben elmélkedtem az anya egy pillanatra ránézett a gyerekre, feltehetően felfogta a kérdést és a feladatát. – Ezt én nem ismerem - és a telefonja fölé hajolt. A lányka folytatta a refrén monoton ismételgetését most már az anyai segítés reménye nélkül. – Milyen jó, hogy legalább az óvodákban hallanak a gyermekek népdalokat – gondoltam. Hirtelen megállt a busz, a motorzúgás elhallgatott, így az egész buszt betöltötte a kislány csilingelő hangja, én pedig tudattalanul bekapcsolódtam az énekbe -„Virágom, virágom. Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom. Te engemet, én tégedet, virágom, virágom.” Mindenki minket nézett, az anya ölébe ejtette a kezét a telefonnal együtt, és rám meredt, én pedig a gyermek és a saját védelmem érdekében magyarázkodni kezdtem. – Olyan szépen énekeltél, látod mindenkinek tetszett – dicsértem a gyermekét. A nő elmosolyodott, a gyermekére majd a többiekre nézett.    

Mintha büszke és hálás is lett volna egy pillanatig, majd újból a telefonjába merült. A motorzúgás miatt nem hallhattam, sikerült-e előhívnom a gyermek emlékezetéből a népdal szövegét. Aki mindezt elmesélte: 



Kontra Sarolta
óvónő, gyógypedagógus (szurdologopédus), mentálhigiénés szakember
2 gyermek édesanyja és egy másfél éves kislány nagymamája
 


 
További szülőknek, nagyszülőknek szóló hírek, programok itt: www.facebook.com/ASZIFON 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése