Nyaralásból hazafelé ültem egy távolsági buszon a húgommal. Néhány megálló után felszállt egy fiatal anya ötéves formájú, bájos, göndör hajú, szőke kislánnyal. Mióta nagymama korú lettem, nagy örömmel tölt el a kisgyermekek látványa. A kislány még azzal is felkeltette a figyelmemet, hogy hasonlított az általam elképzelt gyermekkori énemre. A mi ülésünkkel szemben helyezkedtek el, így módom volt látni minden rezdülésüket.
Az anya feltűnően jól öltözött, nagyon fiatal, műkörmös
kezében okos telefon, amit a negyven perces út során egy pillanatra sem
engedett el. A gyermek egy dobozos ivólevet, szívószálat szorongatott majd
ügyetlenül bontogatott. A sikertelen próbálkozás, hosszan tartó kérlelés, szelíd
nyafogás után mamája egy gyors mozdulattal kinyitotta a dobozt, és folytatta az
elmélyült netezést amit az időszakosan megjelenő szelíd mosolygás szakított
csak félbe. Húgom megjegyezte, mintegy az anya mentségéül, biztos szerelmi
levelezést folytat.
Kép: www.facebook.com/ASZIFON |
Ivás után a kislány nézelődött, dudorászott. Egyszer csak
arra lettem figyelmes, hogy jól felismerhető dallammal a Tavasz szél vizet
áraszt című népdalból a refrént ismételgeti „Virágom, virágom…”. - Anya, hogy van tovább? - Anya, hogy
kezdődik? - Segíts! - Nem tudom – kérlelte anyját, kezdetben türelmesen majd
egyre hangosabban, a tehetetlenségtől idegesen. Mindhiába. A húgom jó idő
elteltével kérlelni kezdett: - Segíts már neki! Énekeld el! Én szabódtam, nem
akartam a szülőnek kellemetlenséget okozni (volt már részem durva
visszautasításban).
Miközben elmélkedtem az anya egy pillanatra ránézett a
gyerekre, feltehetően felfogta a kérdést és a feladatát. – Ezt én nem ismerem -
és a telefonja fölé hajolt. A lányka folytatta a refrén monoton ismételgetését
most már az anyai segítés reménye nélkül. – Milyen jó, hogy legalább az
óvodákban hallanak a gyermekek népdalokat – gondoltam. Hirtelen megállt a busz,
a motorzúgás elhallgatott, így az egész buszt betöltötte a kislány csilingelő
hangja, én pedig tudattalanul bekapcsolódtam az énekbe -„Virágom, virágom.
Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Hát én immár kit válasszak,
virágom, virágom. Te engemet, én tégedet, virágom, virágom.” Mindenki minket
nézett, az anya ölébe ejtette a kezét a telefonnal együtt, és rám meredt, én
pedig a gyermek és a saját védelmem érdekében magyarázkodni kezdtem. – Olyan
szépen énekeltél, látod mindenkinek tetszett – dicsértem a gyermekét. A nő
elmosolyodott, a gyermekére majd a többiekre nézett.
Mintha büszke és hálás is lett volna egy pillanatig, majd
újból a telefonjába merült. A motorzúgás miatt nem hallhattam, sikerült-e
előhívnom a gyermek emlékezetéből a népdal szövegét. Aki mindezt elmesélte:
óvónő, gyógypedagógus (szurdologopédus), mentálhigiénés
szakember
2 gyermek
édesanyja és egy másfél éves kislány nagymamája
További szülőknek, nagyszülőknek szóló hírek, programok itt: www.facebook.com/ASZIFON
www.facebook.hu/ASZIFON
* http://aszuloisfontos.blogspot.hu/
* www.pinterest.com/ASZIFON * www.szifon.eu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése